Hagalaz' Runedance interjú: oldal2 of 2

Black: - Hogyan lett az Aghastnak Split Lp-je?

Andrea: - Kezdetben az Aghast egyszeri projektnek indult. Bár eldöntöttük, hogy több zenét is megjelentetünk, ha az Aghast ismertebb lesz, de én saját zenekart akartam, egyéni koncepcióval, és magamat teljes egészében ennek szentelni. Emellett írok, és egyébként is nagyon elfoglalt vagyok, így egyszerűen nem volt idő és valódi ösztönzés, hogy az Aghastot tovább csináljuk.

- Az Aghast hangzása leginkább a Cold Ambient jelzővel jellemezhető. A Hagalaz' Runedance azonban instrumentális hangszereket alkalmaz, mint pl.: dob, tamburin, és sámándob. Elmondanád, hogyan és miért következett be a váltás az elektronikus zenétől a természetes hangzásig?

- Úgy gondolom, az ambient zene nem egészen az én stílusom volt. Mindig is erősen érdekeltek az olyan zenék, amelyekben természetes, régi vagy ősi hangszereket alkalmaznak. A Hagalaz' Runedance zenei inspirációi főként az északi folk dallamokból és az ős, sámánisztikus dalokból származnak.

- Mi volt a "Ködboszorkány" feladata?

- Arra gondolsz, hogy mit csináltam az Aghast-ban? Én az "Enter the hall of ice"-on, az "Irrlicht"-en, és az "Ende"-n dolgoztam. Hegedültem és doboltam.

- A Sigill 15. számában hatásként nevezed meg az apokaliptikus / "primitív"-folk zenét. Hogyan kerül ez kifejezésre a zenédben?

- Olyan zenekarok voltak rám hatással, mint a Sol Invictus, Death In June, Current 93, Boyd Rice...stb. Számos zenészt ismerek személyesen ebből a körből, már évek óta.

- Kérlek jellemezd magadat pár szóval, és mondd el, a Hagalaz' Runedance mi mellett áll, és mit ellenez!

- A Hagalaz' Runedance koncepciója a filozófiámra, a szokásaim szenvedélyére, és a régi germán ősök bölcsességére vonatkozik. A Hagalaz' Runedance az ugyanilyen nevű alapítványom része. Ez a régi északi tradíciók újjáélesztésével foglalkozik, tradíciókkal, amelyeket elloptak vagy leromboltak, és keresztény szokások mögé rejtették őket. Remélem, hogy a világ minden részén el tudom érni az egyéneket, és inspirálni tudom őket, hogy újjáélesszék pogány őseik szellemét, és gyakoroljanak, és folytassanak minden olyan tradíciót, ami számukra az egyetlen és természetes volt. Tehát erre törekszik a Hagalaz' Runedance, a patriarchális, monoteisztikus vallás, amit a mai sterilitás és a rossz, természetellenes vallásunk meghurcolt. A Hagalaz' Runedance út a természetbe, annak ereje és mágiája. A természet és a természetes tudás mindannyiunkban ott él. A vadság ereje mélyen szunnyad a tudatalattinkban. Mi szövetségben állunk a Természetanyával, és ez mindig így is lesz.

A neofolk scene egyik alapvető magatartása a "modern" világ ellen irányuló gyanakvás és idegenkedő nézeteltérés. Ez az idegenkedés és ellenállás az idő múlásával annál tisztábban látszik, minél intenzívebb a mitológiával, történelemmel és különböző hitvilággal való foglalkozás. Ha az ember bebocsájtja a szívébe a szkepszist, és a fennálló konvencióktól - leginkább vallási/morális módon - néhány lépést visszalép, akkor tagadhatatlan a valóság: az eurocentrizmus, az összes szemellenzős szemlélet, ami ezzel összefügg, és az őrült haladásban való hit lineárisan fejlődik. A kereszténység, mint utolsó misztikus szalmaszál elvesztette erejét; teljesen csupaszon és pusztán áll minden olyan nagy vallás mellett, melyek valaha virágzottak és tovább álltak fenn és sokkal nagyobbak voltak nála. H.R.Ellis Davidson így kommentálja a minden északi kultúra és azok hite ellen elkövetett vétséget: "Sok szempontból a régi vallások az újak előjelei voltak, de míg a minta nagy része ugyanaz maradt, addig a keresztény felfogás és magatartás-elmélet Isten és ember között beláthatatlanul mélyebb. Ha mi a régi hit eltűnésén sajnálkozunk, akkor több sajnálkozás is feltűnik az elveszett egyszerű életről, a heroikus ideálokról, amelyek ahhoz az élethez tartoztak, és egyben az eltűnését is meghatározták, mígnem egy komplexebb és szervezettebb társadalom a régi helyére lépett." /A Viking Kor Istenei és Mítoszai c. könyvből/ Mindenesetre így néz ki a nyugat-keresztény vélemény: elfogult, mint az összes többi. Nem mindig kell így hangzania az kérdésnek: "Mit tettetek a világunkért?", ugyanilyen joggal mondhatnánk ezt is: "Mit tettünk MI a világunkért? De ez már egy másik gondolat. Maradjuk az elsőnél.

- "Ki oltotta ki az északi fényeket?", kérdezi Hazard az új CMI-anyagon. Hogyan vélekedsz a keresztény egyház szerepéről a pogány/északi magatartás, szokások és rítusok vonatkozásában?

- A keresztény egyház csak azért jött, hogy a pogány népeket leigázza és rabszolgasorba döntse. Szétzúzták a természetes, északi tradíciónkat, az intoleranciájuk, és ultimátumuk által, amiben ez ált: keresztség vagy máglya. És ez a tényállás nem sokat változott. A zsidó-keresztény tradíció sok szempontból vétkes sok nagy, korai kultúra eltűnésében. Ez a vallás megsemmisítette az emberek képességét, hogy egészséges gondolataik legyenek, ehelyett megteremtette az intoleranciát, a tudatlanságot, a szexuális problémákat, kisebbség-érzetet, bűnös vágyakat és a megszállottságot. A hit, hogy "Isten" az embert és más kreatúrákat alkotta meg, sokban felelős a tisztelet teljes hiányáért, ahogyan az ember a természettel és az állatvilággal szemben viselkedik. A pogány kultúrákban az emberek harmóniában éltek a természettel, egymással és más nemzetekkel. Ők élték egyszerűen az életüket, anélkül, hogy ismerték volna a bűn fogalmát, anélkül, hogy bűnösnek érezték volna magukat, azért mert élnek. Mindig is érdekeltek a mitológiák, a folklór és a legendák. Annyira, hogy az utóbbi években erről szóló tanulmányokat végeztem, egyre több fogalmam lett arról, hogy az európai pogányságnak nagyon természetes felfogása volt az életről, és sokat tudtak az univerzumról. Számomra teljesen természetes, hogy őseim spirituális ösvényét járom; úgy gondolom, mindenkinek joga van ahhoz a spirituális örökséghez, amit tőle régen eltulajdonítottak.

Az /új-/ pogányság élet- és szervezettségi formái pillanatnyilag pozitívan meghökkentőek: a női elem itt nagyobb szerepet játszik, mint azt vártuk volna. Hogy ez a tény ennyire meglepő, több okból is származhat. Egyfelől számunkra az újkor patriarchális rendje olyan színben tűnik fel, ami minden alternatívát kiemel. Másfelől a hagyományhoz vezető út szájhagyomány általi terjedése is problémákat vet fel. A megújulás a nő helyzetéből fakad. Ha végiggondoljuk, láthatjuk, milyen görcsössé és fáradságossá vált ez a természetes dualitás. Paula Gunn Allen, az indián spiritualitásban betöltött női szerep szakértője azt mondja: "A mágia alapjában véve női tevékenység. Senkit nem lep meg az a tény, hogy a modern kor a kezdetétől a reneszánszon át napjainkig a világ minden részén egyre inkább patriarchális lett, és ezzel egy időben egyre jobban elvált a nőiségtől, a rituális mágiától, a szociális törzsi szerkezettől, a Földdel való harmóniától. Pedig ez a négy elem mindig együtt táncolt: nő, mágia, törzs és föld - és a tánc még mindig tart." /A fény nagyanyái c. könyvből/ Ezzel egyidőben Freya Aswynn felfedi az északi vallást, és megállapítja: "Az északi mítoszok és regék arra késztetnek minket, hogy az északi tradíciót főként mint a férfi művét lássuk. De ez csak részben igaz, és ezt nagy részben az a vikingekről szóló irodalom hamisította meg, ami a kereszténység alatt íródott. Mindig szem előtt kell tartanunk, hogy az északi tradíció sokkal régibb, mint a vikingeké, akik a vallás különböző aspektusait meghamisították, mint például azt, ami az istennők szerepét illeti." /Iggdrasil levelei c. könyvből/.

- Egyetértesz egy olyan panteonnal, aminek feminin résztvevői is vannak? Freya Asswyn eme két oldalt nagyon egyéni módon köti össze. Azonosulni tudsz az Asatru ideáival?

- Nos, a korai északi társadalmakban tényleg nagy szerepük volt a nőknek. Felismerték a nők rejtett tudását a természettel kapcsolatban, és a mágikus erejüket, melyet gyakran nagyon magasan műveltek. Tisztelték a nők erejét, büszkeségét, és bátorságát. De ez nem csak az északi társadalmakban volt így, hanem sok más régi kultúrában. Sok pogány kultúra áldozott isteneknek és istennőknek ugyanolyan tisztelettel és ezáltal - ahogyan magam is felismertem - a férfiak és nők sokkal nagyobb harmóniában éltek egymással. De a nő szerepét az Asatru-ban mégsem nevezném feminizmusnak.

- Mi a véleményed a papságról az abortuszt és korunk pestisének az Aids megelőzését illetően?

- Úgy gondolom, a papság és a befolyásuk alatt álló személyek sok ember szenvedésében és halálában vétkesek. Például a szegény országokban sok gyerek éhenhal, akik azért jöttek világra, mert a szüleik nem jutottak hozzá olyan dolgokhoz, amivel védekezhettek volna, mivel ezt megtiltották nekik. Ez felelőtlenség. Nagyon sok gyerek születik olyan körülmények között, ahol az anya egyáltalán nem akar foglalkozni vele, vagy egyáltalán nincs alkalma odafigyelni rá. Visszataszítónak találom, hogy a vallási vezetők eltitkolják követőik jogait, és a nőket arra kényszerítik, hogy nem kívánt terhességüket kihordják.

- Te egy északi rítusokról szóló tanulmányodon dolgozol. Mondanál erről valamit?

- Két ezoterikus munkát írtam "Horde of Hagalaz" címmel, amelyben megpróbáltam bemutatni a régi germán pogányság tradícióit, valamint a Régiek tudását és mágikus tevékenységeiket, akik nagyobb tudatossággal és kontrollal élték életüket; ezzel kapcsolatban fontos tudatosítani, hogy milyen szellem nélküli / rabszolga-társadalomban élünk mi valójában. A "Horde of Hagalaz" írásoknak nagy sikere volt, nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam. Amivel a leginkább megfogtam az embereket - szerintem - az őszinteség; az írásaim tényleg a szívemből jönnek és személyes tapasztalatokon alapszanak. Nem mondom meg az olvasóimnak, hogy mit kell csinálniuk, inkább azt írom le, hogy én mit tettem magamért. A könyvek már elfogytak, de írtam egy olyan könyvet, mely a "Horde of Hagalaz" írásokra épül.

- A pogányság extrém értelmezése némelyek számára azt jelenti, hogy minden keresztény építményt, szimbólumot és "értéket" le kell rombolni; biztos Te is ismersz erre néhány nem is olyan régi példát. Értelmesnek találod ezt?

- Nem hiszem, hogy a templomok felgyújtása valóban megoldás lenne. Ez csak ahhoz vezet, hogy a legtöbb, ilyen rombolásról szóló hír, kép stb... sokkoló hatású. Ez csupán az én nézőpontom a "szegény keresztények" reklámozására, akik a pogányságot /mikor egy ilyen tett a pogányság nevében történt/ még rosszabb színben tüntették fel.

- Ugyanígy sok ember a pogányságot új-jobboldaliként értelmezi. Szerintem itt fennáll az átalány veszélye. Mi erről a véleményed?

- A pogányok vagy az Asatru-hívők "fasiszta" vagy "náci" megbélyegzése a tudatlanság jele. Ez csupán azt mutatja, hogy keresztény társadalmunkban az emberek milyen előítéletekkel nőttek fel. Szerintem a pogányság törekvése, hogy életben tartsák pogány őseik spirituális tudatát, hogy tanuljanak a régi bölcsességből, hogy vigyázzanak a természetre, és hogy a természet és maguk közt kialakítsanak egy személyes szövetséget... Ennek semmi köze a fasizmushoz.

- Időközben egyre több pogányság által inspirált formáció jelenik meg, mint pl.: CHANGES, DAGDA MOR, ALLERSEELEN, LONSAI MAIKOV, SWARTALF, ELHAZ... Ismered ezeket a projecteket? Ha igen, mi a véleményed róluk, szavahihetőek?

- A CHANGES mögött álló emberek komolyságát meg tudom erősíteni. Robert és Karen Taylor olyan egyének, akiket én tényleg tisztelek és csodálok. Személyesen ismerem őket, ők az USA-ban lévő ASATRU ALLIANCE vezetői, és már régóta komoly pogányok. A többi zenekart, amiket említettél, nem nagyon ismerem, így nem tudok róluk mit mondani.

- A természethez való vonzódásod teljesen egyértelmű. Mi a forrása ennek a vonzalomnak, és milyen tájak voltak ennek kialakulásáért felelősek?

- Leginkább az angol táj volt rám hatással; Anglia déli partjainak tájai. Olyan helyek, mint Glastonburry és Stonehenge, Bath, és sok más öreg város és falu. Nagyon szeretem a skót tájakat, és egy ideig Aberdeen-ben éltem. Ezenkívül az észak-németországi lápvidék is nagyon inspirált; a tengerpart, az öreg helyek a faházaikkal, mint pl. Einbeck. Szeretem a Teutoburgi-erdőt és a Harz-hegységet is.

- Van totemállatod, és ha igen mi?

- Nos, több vezetőm van a szellemvilágban, amelyek különböző formában jönnek hozzám, de nem szeretném személyüket itt felfedni.

- Végezetül azt kérdezném, el tudnál-e képzelni egy élő fellépést? Ha igen, milyen lenne egy ilyen koncert?

- Ha össze tudnám szedni a legmegfelelőbb embereket egy ilyen live-show-hoz, akkor szívesen fellépnék. Természetesen megpróbálnék egy kifejező és megfelelő atmoszférát teremteni, ami a letűnt kort idézi, alkalmas emberekkel, a régi északi pogányok öltözékében, ütősökkel és természetes hangszerekkel.

Black Magazin, fordította: K. Erika


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2013. 04. 24. - 14:35 | © szerzőség: Gelka