Ataraxia - Spasms

Az olasz Ataraxia patinás név a neoklasszikus zenét szeretők körében, 1985 óta a kimeríthetetlen európai legendák, mítoszok énekes-zarándokai, dalaik ősi és modern nyelvek tucatján szólalnak meg.

Újradefiniálásra nem biztos, hogy itthon szorulnak, honlapunk közreműködésével megvalósult 2005-ben egy budapesti koncert, az  a másfélszáz ember vélhetőleg kellemes emlékként őrzi az élményét. A három esztendővel ezelőtti "Llyr" albummal a görök bárdok előtt tisztelgett Francesca Nicoli, friss albumának hangulata azonban a 2006-ban megjelent "Paris Spleen"-hez kanyarodik vissza, a kávéházak, cirkusz és a varieté világát idézi.  Gondolataik a "Spasms"-ról: Ez lenne a keserű-édes oldalunk? Megkíséreljük ábrázolni az "élet nagy nyomorát", hiszen az ember égető szüksége a túlélés, ugyanakkor vicc és irónia nélkülözhetetlen, hogy elűzhessük a félelmeinket, és  a halál gondolatát. Csak zenélünk, hogy táncolj és sírj egyszerre, s míg ezt teszed azt mondhassuk magunknak: "Fogd a véres kést, fedezd fel gyilkos természeted, ne légy politikailag korrekt,  énekelj és játssz mint a Gorgók, ha azt szeretnéd, hogy jól érezd magad."

Kapcsolódó oldalak: Ataraxia, Ataraxia 2., Ataraxia Budapesten


A hozzászóláshoz regisztráció és bejelentkezés szükséges!
2014. 03. 07. - 08:43 | © szerzőség: Gelka