A madridi szintipánk színtérrel sem vagyok túlzottan képben, maga a stílus amúgy is inkább a rétegnek egy rétege, megbocsátom magamnak ezeket a hiányosságokat. A VVV Escama című tavaly februári anyagára a borító mágikusan rárántott.
Piros alapon feketén tekergőző kígyó, lehetne hatásvadászat, de Rodrigo Rojo munkájában többletet éreztem: működött a kémia. Fény és szenvedély - bűn és halál szimbóluma kavarog a borítón, de mit rejteget a belbecs?
Akárhogyan próbálkoztam, nem találtam rá arra, mi is az a neo-bakala, de meghatározásként a triót illetően ezt emlegeti a szaksajtó. Generációs szorongások a táncparketten - ez pedig a definíció zanzája. A tagok a poszt hardcore és rap világából érkeztek meg a szintipunk közegbe, nyakon csapták egy kis pszichedéliával, de nem bonyolították agyon a zenei struktúrát. Ettől még működik, bár számomra kuriózumot igazán a spanyol nyelv hozott, brit közegben különösebben nem emelkedne ki a színtér bandái közül. Azért ezt a rövid ajánlót mgérdemelte, jó étvággyal fogyasztjuk!
