A Saborna templomhoz tartozó Szerb temető Szentendrén az egyik legrégebbi és legjelentősebb, ma is aktív ortodox temető Magyarországon. Egy 2012-es tanulmány a temetőben 425 síremléket dokumentált.¹ A legrégebbi dátum, melyet sikerült azonosítani 1722.²
Az itt eltemetett emberek többségében ortodox vallásúak, de nem csak szerbek. Vannak köztük cincárok, bolgárok, oroszok is. Más valláshoz tartozók ritkán, csak amennyiben egy ortodox, korábban oda temetett személy közvetlen hozzátartozói voltak.²
A temető kultúrtörténeti háttere az 1690-es évig nyúlik vissza. A 17. században Szerbiában több felkelés is zajlott a török utalom ellen. Ezek visszaszorítása után a szerbek a megtorlástól tartva tömegesen menekültek a törökök elől az Osztrák-Magyar Monarchia területére.
1690-ben III. Csárnojevics Arzén pártiárka vezetése alatt (a mai becslés alapján) 40-60000 ember indult el északnak Szerbiából, magukkal hozva legjelentősebb vallási ereklyéiket és a kolostoraikban őrzőtt szentek földi maradványait.
I. Lipót császár letelepedési engedélyt adott nekik Magyarországon, valamint biztosította vallásuk szabad gyakorlását.
III. Csárnojevics Arzén pátriárka székhelyének Szentendrét tekintette, ideje nagy részét azonban a különböző telepes csoportok közti utazással töltötte. A város ezáltal kiemelt vallási-kulturális központtá vált.
Az itt letelepedett szerbek főként kereskedelemmel és szőlőgazdálkodással foglalkoztak, hamarosan jelentős gazdasági potenciállal rendelkeztek, és a 18. század közepére hat templomot építettek (+ 1 Izbégen, amely akkor még önálló település volt). Minden templomhoz tartozott temető is.
Ez a temető az püspöki templomhoz tartozott, melynek első verziója az 1720-as években épült fel. Később újjáépítették, mert túl szerénynek ítélték, 1764-ben készült el az új templom, a harangtorony építése 1777-ben ért véget, amivel a templom elnyerte mai formáját.³
A templom híveinek temetése tehát már az 1700-as évek elején megkezdődött a területen, a temető pedig azóta is, megszakítás nélkül látja el feladatát. A város többi templomához tartozó temetők idővel felszámolásra kerültek, a jelentősebb síremlékeket szintén ebbe a temetőbe szállították át.
A temető komoly kulturális jelentőséggel bíró emlékhely, kiváló forrásanyag a történészek számára, akik a szerb közösség életét szeretnék kutatni. A sírkövek stílusjegyei, a feliratok nyelve és nyelvezete, a megjelenő családnevek és foglalkozások sok értékes információt rejtenek a közösség életére vonatkozóan.
Erre való tekintettel tisztelettel kérnénk mindenkit, aki meglátogatja a temetőt, hogy a holtakra és az emlékek értékére való tekintettel tisztelettel és elővigyázatosan járjanak ezen a megszentelt földön.
Boskovits Éva, helyi lakos, fotók: Szelevényi Gellért
Források:
¹ Lásztity Péró: A magyarországi szerb ortodox temetők, sírok és síremlékek. - REGIO 28. évf. 3. szám (83-125), 2020.
²Наташа Вуловић, Марија Ђинђић, Владан Јовановић, Данијела
Радоњић, Димитрије Е. Стефановић: Саборно гробље у Сентандреји - Прошлост и натписи. - Службени гласник, Београд, 2012.
³ Dinko Davidov: A szentendrei szerb ortodox templomok - Szerb Egyházi Múzeum, Szentendre, 2005.
